ÜLTESS FÁT...

Gondatlan emberi magatartás miatt sajnos leégett egy elég nagy erdőrész, amit újra kell telepíteni a bánki Nagy-hegyen.

 

Mivel jó ismerősünk az erdész (történetesen a férjem, és a gyerekünk is a mi iskolánkba jár), gyakran kérünk egymástól segítséget.

Kétéves munkánk (környezetvédelem) része a fásítás, így gondoltunk egy nagyot, s úgy döntöttünk, nem csak az iskolaudvart „erdősítjük”, hanem megpróbálunk kicsit többet adni a jövő nemzedékének, besegítünk az újratelepítésbe.

Mivel kevés gyerek van az iskolánkban, két nagyobb autóba bőven elfértünk, átmentünk Bánkra, s a parkolóból 20 perc alatt felértünk gyalogszerrel a „Nagy-hegyre”, ami mindössze kb. 250 méterre van a tenger szintjétől, tehát a legnagyobb jóindulattal sem hegy.

 

A tetőn várt ránk az erdész, valamint néhány ember, akik az újraültetést végezték. Beáztatott tölgymakkot vetettek a még mindig hamuval borított talajba.

A gyerekek rávetették magukat az ültetendő magvakra, kapával gödröket ástak, majd szépen beleszórták a makkot.

Közben megbeszéltük, hogy mennyire elővigyázatosnak kell lenni tűzgyújtáskor az erdőben.

 

Munka után bújócskáztunk egyet az épen maradt erdőrészben, felmásztunk a magas lesre. 

 

Uzsonna után hazaindultunk Felsőpeténybe.

"Ültess fát! Hogyha mást nem, lombot ád.

Árnyékában megpihenhetsz, gondot ő visel reád.

Jó tavasszal nyit virágot, messze érzed illatát.

Kis madárka száll reája, ingyen hallgatod szavát.

Ültess fát!"

                                                                      (Jókai Mór)