KATALÁN MEETING- "Hand in hand..."

Az elmúlt napokban csodálatos európai körutazáson vettünk részt. 44-en utaztuk be a kontinens 9 országát. Fő célunk az el perellói partneriskola meglátogatása volt, azonban éltünk a lehetőséggel, s megnéztük az utunkba eső híres városok nevezetességeit.

Május 18-án 16.30-kor indultunk Felsőpetényből. Szlovénián át vezetett az utunk, éjjel a buszon aludtunk. 

Először Olaszországban álltunk meg. Genova főterét (Operaház, Dózsepalota), a Le Strade Nuovét a 16. századi palotákkal (ez a városrész 2006 óta a Világörökség részét képezi), a történelmi belvárost (Centro Storico), valamint a kikötőt a 117 méter magas La Lanterna-val (a világ legrégebbi, máig működő világítótornya) tekintettük meg.  

 

Genova után Monacóban, a csodás kis (3 m2) városállamban álltunk meg.
Monaco  a világ második legkisebb országa. A francia Riviérán található, Franciaország és a Földközi-tenger között. 

A sziklán magasodó  hercegség pazar látvánnyal jutalmazott meg minket a hosszú utazást követően. A csodás épületek, az erkélyekről leomló virágözön egyértelművé teszi a látogatók számára, hogy Európa egyik leggazdagabb országában járunk. A jachtkikötő hófehér hajói romantikus látványt nyújtanak az azúrkék tenger kontrasztjaként.

Kívülről megcsodáltuk a monte carlói Kaszinót, a különleges élményt fokozta, hogy egy héttel a Forma-1 Monacoi Nagydíj futama előtt értünk a városba, tehát már láthattuk a versenyre felállított "díszleteket".

Ismét buszra szálltunk, megálltunk Nizzában, majd Provence egyik legszebb városa, Avignon felé vettük az irányt. 

Csodás szőlőskertek, olaj- és ciprusligetek, vad- és nemesített virágok, fűszernövényekkel tarkított mezők mellett vitt az utunk. Az út melletti házak többsége masszív helyi kőből épült, színük lágy okker, púderszerű rózsaszín az ablakokat az elmaradhatatlan levendulakék spaletták szegélyezik. 

Dél tájban érkeztünk Avignonba, a pápavárosba. A 14. század páratlan virágzást hozott e városnak. Ekkor épült legnevezetesebb épülete, a Pápai palota, amely a kor egyik legnagyobb palotája lett. Két részből áll, az egyszerűbb Régi és a díszesebb, gótikus Új palotából. A hatalmas belső udvarban ma színielőadásokat tartanak. 

 Az avignoni séta után ismét buszra szálltunk, már nagyon vártuk, hogy a spanyolországi szállásunkra érjünk, hiszen két éjszakát már a buszon töltöttünk. 
Csodálatos tengerpart mellett vitt az autópálya  (St Tropez, Cannes...), átkeltünk a Pireneusokon, majd 8 óra felé megérkeztünk L'Ametlla de mar-ba. Pillanatok alatt felfedeztük a szállást, a regisztráció után nyomban vacsorázni indultunk. A négy csillagos szálloda csodás ellátást biztosított számunkra.

Pompás svédasztalok vártak reggel, délben és este (garnéla rák, csiga, kagyló, finom gyümölcsök, saláták...)

ÜLTESS FÁT...

Gondatlan emberi magatartás miatt sajnos leégett egy elég nagy erdőrész, amit újra kell telepíteni a bánki Nagy-hegyen.

 

Mivel jó ismerősünk az erdész (történetesen a férjem, és a gyerekünk is a mi iskolánkba jár), gyakran kérünk egymástól segítséget.

Kétéves munkánk (környezetvédelem) része a fásítás, így gondoltunk egy nagyot, s úgy döntöttünk, nem csak az iskolaudvart „erdősítjük”, hanem megpróbálunk kicsit többet adni a jövő nemzedékének, besegítünk az újratelepítésbe.

Mivel kevés gyerek van az iskolánkban, két nagyobb autóba bőven elfértünk, átmentünk Bánkra, s a parkolóból 20 perc alatt felértünk gyalogszerrel a „Nagy-hegyre”, ami mindössze kb. 250 méterre van a tenger szintjétől, tehát a legnagyobb jóindulattal sem hegy.

 

A tetőn várt ránk az erdész, valamint néhány ember, akik az újraültetést végezték. Beáztatott tölgymakkot vetettek a még mindig hamuval borított talajba.

A gyerekek rávetették magukat az ültetendő magvakra, kapával gödröket ástak, majd szépen beleszórták a makkot.

Közben megbeszéltük, hogy mennyire elővigyázatosnak kell lenni tűzgyújtáskor az erdőben.

 

Munka után bújócskáztunk egyet az épen maradt erdőrészben, felmásztunk a magas lesre. 

 

Uzsonna után hazaindultunk Felsőpeténybe.

"Ültess fát! Hogyha mást nem, lombot ád.

Árnyékában megpihenhetsz, gondot ő visel reád.

Jó tavasszal nyit virágot, messze érzed illatát.

Kis madárka száll reája, ingyen hallgatod szavát.

Ültess fát!"

                                                                      (Jókai Mór)

OLASZ MEETING 2012. MÁRCIUS

Március 18-án reggel egy szülő kíséretében (ő vezette az autót) tanítványaimmal útra keltünk.

Keresztülutaztunk Szlovénián, majd este megérkeztünk a festői szépségű olasz kisvárosba, Monselice-be.

Az ottani koordinátor Fulvia fogadott minket, majd birtokba vettük szobánkat a lovagkori fogadóban.

Másnap reggel Firenzébe, az Arno folyó két partján, annak gyönyörű völgyében elterülő városba  indultunk. 

Firenze igen hosszú múltra tekint vissza. Történelmi centruma 1982 óta az UNESCO kulturális Világörökségének része. Legtöbb fennmaradt építménye, műemléke a XIV-XVI. századból származik. A látnivalók többsége a középkori városfalak által határolt területen belül helyezkedik el.

Délután értünk Piza-ba, a gyerekeknek nagyon tetszett a ferde torony, úgy szaladgáltak körülötte, mint a szabadon engedett kiscsikók.

Késő délután értünk a tengerhez, ahol egy hullám megtréfált minket. Nem számítottunk a parton arra, hogy egy nagy erejű, virgonc hullám beterít minket (Ákos megúszta :-)). Térdig vizesen mentünk átöltözni az autóba.

20-án, már együtt a nagy csapattal Velencébe indultunk vonattal, a lagúnák és a romantika városába.

 
Velence épületeit egymáshoz közel álló, fenyőből készült cölöpökre építették – mert ez a fa a víz alatt nem rothad el –, amelyek belenyúlnak a tengerfenék homokos és agyagos rétegeibe is, közel 8 méter mélységig. A cölöpök felett isztriai mészkő képezi az épületek alapjait. 

Szent Márk tér

A belvárosi területet kb. 100 csatorna szeli át, melyeknek két legnagyobbika a két fő közlekedési útvonal is egyben, ezek a Giudecca csatornája (Canale di Giudecca) és a Canal Grande. A kisebb csatornák rio elnevezést kaptak. A kis szigetekhez hozzáépültek oldalról a terek és utcák, és évszázadok alatt váltak szűk riókká. A csatornákon hidakon lehet átjutni, melyből több mint 400 található Velencében.

Ó, te csodálatos halpiac

Hajóval ellátogattunk Muráno-ba és Burano-ba is.

Burano mesebeli házai

Szerdán (21-én) a monselicei iskolában zajlott a hivatalos meeting.

A köszöntő beszéd után az iskola gyermek szimfonikusai eljátszották a hat ország himnuszát, majd minden partner bemutatta angol nyelvre lefordított, képekkel tarkított gyermekversét.Mi Zelk Zoltán Tavaszi dalát választottuk. A különös csengés miatt minden partner egy-egy képviselője a saját nyelvén is előadta tavaszt idéző versét. Ezzel köszöntöttük az európai tavaszt (március 21.   - a tavasz első napja).

A török gyerekek néptáncbemutatóval kedveskedtek (török kislány a mi Fedor Benink mellett)

 Amíg mi "meetingeltünk" (számot adtunk eddigi tevékenységünkről, átadtuk projekt termékeinket, előkészítettük a spanyol meetinget...) fiainkat az olasz tanárok foglalkoztatták. Minden gyerek tavaszi köntösbe öltöztette a nevét.

Délután, a rendkívüli melegben meglátogattuk a monselicei lovagvárat (a vár alatt volt a szállásunk).

Majd egy kápolnát 2000 éves múmiákkal

 

A séta után olasz pizzát ettünk, a gyerekeket nem kellett elringatnunk, a kirándulás után kora este elaludtak.

22-én  reggel egy nemzeti parkba mentünk, ahol megfigyelhettük a mediterrán klíma jellegzetes növényeit. 

Különleges volt, hogy mindössze 170 méterrel voltunk a tengerszint felett, mégis rendkívül magasnak tűnt a domb, hiszen valóban közvetlenül  a tenger szintjétől indultunk. Csodás kilátás nyílt a környező szántóföldekre, falvakra.

A nagy melegben jól jött egy kis árnyék

Délben Petrarca-ba utaztunk, ahol kincsvadászaton vehettünk részt.

A csodás kisvárosban barangolva a vegyes külföldi csoportok különböző feladatokat oldottak meg, amíg meg nem találtuk az elrejtett kincset (finom olasz édességeket). Nagyon jó közösségépítő tevékenység volt ez a kirándulás, jól összebarátkoztak a más-más nyelven beszélő gyerekek.

Kincset keresünk

Végre célba értünk

Petrarca is csodálatos

A magyar gyerekek (balra) jól összebarátkozott az olasz fiúkkal

Ebben a házban halt meg a híres olasz költő, Petrarca

Még aznap délután meglátogattunk egy lepkeházat. Fiaink nagyszerűen érezték magukat a gyönyörű rovarok, és hüllők között.

Késő délután a városházára voltunk hivatalosak, ugyanis partneriskolánk tagjai közül a városvezetés diák-képviselőket választott.

Késő estére maradt a búcsúzás.

23-án reggel indultunk haza.

Megálltunk Lignano-ban, s eltöltöttünk néhány órát a tengerparton. Éjfélre értünk haza.

Ajándékot is hoztunk :-)

Március 15., búcsú "Hangya Danitól"

Ebben az évben is visszaemlékeztünk az 1848/49-es forradalomra, szabadságharcra.

A kultúrban a Polgármester Úr köszöntője után az ovisok szavaltak, majd tanítványaink elevenítették fel a 48-as eseményeket.

A megemlékezés után a gyerekekkel érzékeny búcsút vettünk "Hangya Dánieltől", a kis kerámiafigurától, amit az I. meeting alkalmával kaptunk Dobó István erdészetvezetőtől a gyadai tanösvényen.

Búcsú "Hangya Dánieltől"

Külföldi partnereinkkel megbeszéltük, hogy az olaszországi meeting előtt "Dani" nálunk tartózkodik, s Monselice-ben ünnepélyes keretek között átadjuk az olasz partnereknek. Dani mostanáig Magyarországon gyűjtötte az élményeket, Olaszországban "beszámol" az itt szerzett tapasztalatokról, majd az olasz kollégák -a III. meetingre- továbbviszik spanyol honba, EL Perello-ba.