TANÉVZÁRÓ BESZÉD 2012. (Szabóné Csorba Erika)

KEDVES Szülők, Tisztelt Polgármester Úr, Kollégák, Kedves Gyerekek!

(Fotó: Rodákné Lőrik Amália)

Nemcsak azért állunk ma itt ünneplőbe öltözve, hogy elbúcsúztassuk az előző tanévet, hanem azért is, hogy megünnepeljük azt, amit megvalósítottunk a 2011/2012-es tanévben.

Ismét színes programokban, változatos rendezvényekben, versenyekben gazdag tanévet zárunk. Komoly munkát végeztünk. Terveztünk, küzdöttünk, együtt izgultunk, az előbb látott képeken végigkísérhettétek örömteli pillanatainkat.

Gyermekeink személyiségfejlődését, szociális érzékenységének erősítését különböző programok szervezésével próbáljuk segíteni.

Fő feladatunk természetesen a sok-sok új ismeret elsajátíttatása, azonban a tanórán kívüli rendezvények (papírgyűjtés, versenyek, kirándulások) során a gyerekek megtapasztalhatják az összetartozás örömét, jelentőségét, megtanulják környezetünk tiszteletben tartását, a természet szeretetét is. 

(Fotó: Rodákné Lőrik Amália)

Ebben a tanévben ismét dolgozhatunk két Comenius projekten (Tempus Közalapítvány - Comenius Életfogytig Tartó Tanulás - Iskolai együttműködések), mindkettő Bolygónk megmentését célozza. S azon felül, hogy gyermekeinkben Uniós pénzeszközök segítségével játékosan, a mindennapi életbe becsempészve környezettudatos magatartást alakítunk ki, költhetünk az iskolára, valamint beutazhatjuk Európát, megismerkedve külföldi partnereinkkel, megosztva kultúránkat a partneriskolákkal, illetve az utazások alkalmával gyermekeink számára világossá válik, hogy ma már elengedhetetlen az angol nyelv megtanulása. Szerintem ez óriási lehetőség 6-10 éveseink számára.

(Fotó: Rodákné Lőrik Amália)

Szeptemberben négy első osztályos érkezett hozzánk, akik pillanatok alatt otthonra találtak az iskolában, minden programunkat sajátjukat érezték már a tanév elején is. Szeptember végén együtt indult a kiscsapat Katalinpusztára. Tanítványaink tartalmas délelőttöt tölthettek el az újonnan felavatott kirándulóközpontban.

Októberben hulladékot gyűjtöttünk, tudatosabban, mint bármikor máskor, hiszen projektünk egyik fő új ismeretanyaga az újrahasznosítás.

Idei első projekt-feladatunk a hat ország közös jelképének kialakítása volt. Tanítványaink legtöbbje a szülőkkel együtt lelkesen kapcsolódott be a logó kidolgozásába (értékes díjakkal jutalmaztuk a résztvevőket).

Novemberben érkeztek a kétéves projekt első vendégei,  Török-, Spanyol-, Olasz-, illetve Lengyelországból valamint Romániából.

A „Kéz a kézben egy boldogabb világért” kis csapatának bemutattuk Budapestet, másnap az iskolánkat látogatták meg, sétáltak a faluban, majd veletek együtt köszöntöttük őket a kultúrban.

Elvittük őket Katalinpusztára majd tanítványainkkal együtt elkalauzoltuk őket a nógrádmarcali hulladéklerakó telepre, illetve Hollókőre.

Nagyon gyorsan eltelt a találkozó 5 napja. Terveinket sikerült maradéktalanul megvalósítani. 11 vendégünk dicsérő szavai is azt bizonyították, hogy a felsőpetényi önkormányzat, szülők, pedagógusok, gyerekek nagyszerű összmunkára képesek.

Novemberben elkezdtük a bánki uszodázást, s a tanév végéig jártunk az ovisokkal együtt.

(Fotó: Rodákné Lőrik Amália)

Decemberben mézeskalácsot sütöttünk, együtt vártuk a karácsonyt, valamint Hajnival elutaztunk Isztambulba, hogy találkozzunk a másik projekt résztvevőivel, s kidolgozzuk terveinket. E program fő kérdése, hogy különböző emberek mennyire tájékozottak környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések tekintetében.

Megnéztük Isztambul fő nevezetességeit, hajóztunk a Boszporuszon, megkóstoltunk néhány jellegzetes török ételt, majd ismerkedtünk csodálatos (számunkra kissé titokzatos) kultúrájukkal.

Januárban ismét vendégünk volt Kisteleki Zoltán színművész. Az előadásra az ovisokat is meghívtuk.

Februárban kézműveskedtünk, farsangoltunk, gitáros vendégművészünkkel együtt énekeltünk.

Idén márciusban is visszaemlékeztünk az 1848/49-es forradalomra, szabadságharcra. A megemlékezés után a gyerekekkel érzékeny búcsút vettünk "Hangya Dánieltől", a kis kerámiafigurától, amit az I. meeting alkalmával kaptunk Dobó István erdészetvezetőtől a gyadai tanösvényen. Danit továbbvittük Olasz-, majd Spanyolországba, aki két év alatt bejár hat országot, s 2013-ban élményekkel teli tér majd vissza hozzánk, Magyarországra.

Még márciusban erdészeti előadást hallgattunk meg az „Erdő szerepe a környezetvédelemben címmel”, környezetvédelmi rajzversenyt szerveztünk a gyerekeknek (értékes díjakat kaptak).

Néhány nappal később Olaszországba utaztunk három tanítványunkkal. Megnéztük Firenzét, Pizzát, Velencét, Monselicét, Lignanot.

Meghívtuk a nagycsoportos ovisokat, hogy ismerkedjenek velünk, az iskolával…

Lázasan készülődtünk az újabb magyarországi meetingre, új számítógépeket vásároltunk, a nagyterembe új padokat, székeket vettünk, az elhasználódott tornapadokat újakra cseréltük. Felvertük a csempét a folyosón, új került a helyébe, lecseréltük a négy tönkrement ajtót, a bejárati rész új vakolatot kapott, s a beltéri falakat is új ruhába öltöztettük. Nem csoda hát, ha török, mallorcai, olasz vendégeink azt mondták, hogy  még sosem jártak ilyen otthonos, barátságos kisiskolában.

Áprilisban tehát ismét projektvendégeink érkeztek, a felnőttekkel nyolc gyerek is jött. S hogy az olasz gyerekek kedvében járjunk, a megszokott programokon kívül újakat is szerveztünk, elvittük őket a bánki élményfürdőbe, pizzériába, természetesen a mi gyerekeinket is magunkkal vittük, hogy minél több lehetőségük legyen a közös játékra, kommunikációra, éneklésre. Bizony nagy barátságok szövődtek, sírva búcsúztak egymástól a gyerekek.

Míg én a külföldiekkel városokat látogattam a  másik két kolléga kiskertet létesített a  gyerekekkel, amit szívesen gondoznak azóta is, fát ültettek…

A felsőpetényi szlovák kisebbségi önkormányzattal karöltve megrendeztük XIV. szlovák-magyar mesemondó versenyünket.

Résztvevő tanítványaink ügyesen meséltek.
A vetélkedő meglepetésvendége Nagy Csaba tarpai tárogatóművész volt. Nagy sikert aratott a gyerekek körében a kuruc kori muzsika.

Májusban megünnepeltük az édesanyákat, tanítványaink mesemondó versenyre mentek Nézsára, kirándultunk a bánki Nagy-hegyre, ahol makkot ültettünk, bújócskáztunk.

Május 18-án pedig hosszú útra indultunk. Spanyolországba utaztunk, hogy tanítványaink és szüleik, hozzátartózóik kicsit megismerjék katalán partnereink mindennapjait. Iskolalátogatásunkra elvittük vidám néptáncunkat, nagy sikert aratva. Spanyol közönség előtt táncolhattunk, amit profi néptáncosok közül is csak néhányan mondhatnak el magukról. 
Mi természetesen kissé kibővítettük ezt a meetinget, hiszen a több, mint 5000 kilométernyi utazás sok-sok lehetőséget kínált arra, hogy Európa minél nagyobb szeletét megismerjük. Lehet, hogy néha kicsit fárasztónak tűnt a séta, de a fáradtság, a lábfájás néhány nap alatt elmúlik, az élményeket azonban örök életünkre elraktározzuk. Az egy-egy országra jellemző városokon (Genova, Monaco, El Perello, Barcelona, Genf, Bern, Luzern, Interlaken, Zürich, Lichteinstein…) kívül biztos eszetekbe jut majd fölsőben földrajz, történelem órákon, hogy láttatok már valódi tengert, homokos partot, lagúnát, rizsföldet, delta torkolatot, s a világ kicsit több, mint 900 Világörökségi  emlékéből egyetlen út alatt hatot-nyolcat meglátogathattatok. 
Flamingókkal találkozhattunk természetes környezetükben, megtudtuk milyen a luxus ellátás, s milyen a diákszállás szerény reggelivel, milyen ha 44 ember egy buszban tölt több napot, ki hogyan tud alkalmazkodni az ilyen érdekes élethelyzethez. 
Megtapasztaltuk, hogy mennyire kell figyelnünk egymásra ahhoz, hogy senki se kószáljon el közülünk. 
Szétnéztünk a csodálatos Barcelonában, az érdeklődők megnézhették a "Barca" Stadiont, gondolom ennek hatására több fiú is profi focista akar lenni. Akik  a stadionra voltak kíváncsiak azok is megnézhették velünk délelőtt a  várost, néhány Gaudi házat, de akik később is velünk tartottak egy felejthetetlen délutánt tölthettek "a világ legelbűvölőbb mesebeli parkjában, ahol a mesterséges, természetesebbnek hat a természetesnél".

Megcsodáltuk a svájci Alpokat, megnéztünk néhány híres svájci várost, letáboroztunk a hegyek között, érezhettük Svájc különleges, nyugodt, de mégis  pezsgő légkörét.

Élményekkel telve tértünk haza, s ismét belevetettük magunkat a kemény munkába, hiszen fő feladatunk a tanulás, de a mindennapi komoly erőfeszítéseket minél több élménnyel, tapasztalattal szeretnénk fűszerezni, s ha már nincs terepasztalunk, akkor elmegyünk oda, ahol a  valóságban láthatunk, hegyeket, tengereket, folyótorkolatokat, vízeséseket, alagutakat. Remélem ez a szemléltető eszköz jobban bevési az ismereteket :-)!

Június elején tanítványainkat elvittük az alsópetényi ifjúsági napra, ahol tudásukat, ügyességüket mérhették össze a környék szlovák nemzetiségi iskoláinak tanulóival.

Még záró rendezvényünk hátra van, minden érdeklődőt szeretettel várunk a 23-i bizonyítványosztással egybekötött családi napra. Ahol sok-sok új élmény vár még ránk.

Szeretnék még egyszer gratulálni legvállalkozószelleműbb, legügyesebb gyermekeinknek, felkészítőiknek, akik az eredményes tanulás mellett versenyeken is eredményesen szerepeltek.

Nagy büszkeség számunkra, hogy Fedor Benjámin 3. osztályos tanuló (először az iskola történelmében) a megyei matematika versenyen az 5. helyezést érte el (Hajni néninek köszönjük a felkészítést)!

Beni e mellet a magyar-szlovák mesemondó versenyeken is csodás eredményeket ért el, ahogy Alföldi-Kiss Panna, Rodák Anna, Kocsis Dorina, Hugyecz Lili, Tóth Bálint, Nagy Csaba tanulók is. 
Köszönöm gyerekek, hogy még az utolsó napokban sem lankadt a lelkesedésetek, s a nyolc gyermek (meg volt szabva, hogy ilyen létszámú csapatot vihetünk Alsópeténybe) izgatottan várta a június 9-i megmérettetést, remélem nem csalódtatok a programban, s jól éreztétek magatokat. Köszönjük Panna, Ákos, Beni, Lili, Norci, Ricsi, Bálint, Csabi!

Minden gyermekünk szépen teljesít a tanulmányi munkában is, de szeretném kiemelni legkiválóbb tanulóinkat: Alfödi-Kiss Panna, Rodák Anna, Szakács Illés, Szabó Ákos, Hugyecz Lili, Fedor Benjámin, Tóth Bálint, Nagy Csaba. 

Kedves Beni, Illés, Panna, Vivien, Anna, Csillu, Bence, Illés, Ákos, Dorina, Beni, Dávid, Lili, Rebeka, Csabi, Norci, Bálint, Ricsi!

Köszönjük azt a sok-sok szeretetet, amit Tőletek kapunk, köszönjük, hogy Ti mindig vidámak vagytok, s ha mi kissé fáradtan, szomorúan is érkezünk az iskolába, Ti percek alatt felvidítotok minket, mindenben számíthatunk a segítségetekre, s mindennap lelkesebben vetitek magatokat a munkába. Ez a kedvesség, szeretet, megbecsülés visz minket előre, ez az, ami segít elviselni a mindennapok terheit. És természetesen a szülők segítsége, hiszen ha csak megemlítjük, hogy az iskolának segítségre van szüksége (sőt néha meg sem említünk semmit), máris jönnek, díszítenek, sütnek-főznek, varrnak, betonoznak, sövényt nyírnak, takarítanak… 
Nagyon köszönjük, hogy ennyire fontosnak tartotok minket!

Kedves Polgármester Úr!

Neked és a testületednek is köszönjük, hogy életben tartotok minket, néha bizony szinte minden racionalitást mellőzve.

És végül, de nem utolsó sorban, Kedves Kollégák!

Köszönöm Nektek a  támogatást, az odaadó munkát, együttműködést, és azt hogy mindenben számíthatok rátok.

Száz szónak is egy a vége, elérkezett a tanév vége, végre ránk köszönt a szabadság, amiért keményen megdolgoztunk. 

Lezárunk egy időszakot, egy eredményes tanévet, s várjuk az újat.

Tudom, hogy a szünidőben fellazulnak a tanévben megszokott szabályok. Komoly különbségek is lehetnek családok szokásai, lehetőségei között: vannak családok, ahol a gyerekek úgy töltik el a szünetet, hogy rá se néznek egy könyvre sem – nem feltétlenül a szülők hibájából –, míg más családokban olvasnak, nyelvet tanulnak.

Bízom benne, hogy mindannyiótok számára természetes késztetéssé vált az olvasás, ismeretszerzés iránti igény s fontos lesz számotokra, hogy a vakációban is elolvassatok egy-egy jó könyvet. Ha mást nem a jól megérdemelt jutalomkönyvet.

Kedves Jelenlevők!

Elégedetten állapíthatjuk meg tehát, hogy alapvető céljainkat elértük, kitűzött feladatainkat teljesítettük. Tanulóink halmozták a sikereket, ismét érettebbek lettek egy évvel!