ŐSZI KIRÁNDULÁS - VÉGRE GYADA...

Kisdiákjainkkal nagyon vártuk már, hogy ismét kiszabadulhassunk az iskolaudvarból (bár kisebb kirándulásokat tettünk a falu parkjaiba, erdeibe ebben a tanévben is). Tegnap végre sor került arra, hogy meglátogassuk kedvenc kirándulóhelyünket a Katalinpusztai Kirándulóközpontot,

ahol  speciális  tevékenységeket végezhettünk. Betelepítettük saját kiskertünket virággal  (köszönet az évelőkért a szülőknek, nagyszülőknek),

 

saját fácskákat ültethettünk („Unokáink is látni fogják…”),

fűrészelhettünk a mini fűrészüzem „gatterével”, békáztunk a kistóban, mártott papírt készítettünk,

 

játszottunk a játszó téren,

majd a nap fénypontjaként kétórás sétát tettünk  Toman Zoltánnal, szakavatott túravezetőnkkel.

Dicséretet kaptunk tőle, elmondta, hogy tanítványaink különösen érdeklődőek és tájékozottak az erdőt, természetet illetően. Eleinte  néhányan kissé lemaradtunk (elszoktunk a dimbes-dombos erdei talajtól), 

a függőhídnál azonban (félút) a legfáradtabb gyerekek is örömmel rohangáltak föl-le a „szakadékban”, hiszen Zoli bácsi feladatot adott nekik. Le kellett „szaladni” egy-egy gerendáért, majd a függőhídról lehajítani. Büszkék voltunk arra, hogy gyerekeink profi módon szervezték meg a ”munkát”. Öten-hatan cipelték a fát, háromra emelték, ritmusra léptek, majd háromra lehajították. Mámorosak lettek a sikertől. Az út hátralévő része már gyerekjátéknak tűnt számukra. 

A Gyadai réten kiscsikó módjára szaladgáltak, a veszélytelenebb domboldalakra felmásztak, legurultak. Volt, aki szemetet gyűjtött, hiszen tudta, hogy az nem odavaló.

Észrevettek egy kis patakot (azt már nem akartuk közelebbről megvizsgálni, hiszen várt ránk a kisbusz, de rábeszéltek, hogy nézzük meg), s minden szépséget észrevettek a partján. Százszor hallottuk, hogy milyen gyönyörű (nem is tudják a gyerekek, hogy számunkra az a legnagyobb  öröm, hogy gyermekszemük minden természeti csodát észrevesz).

Sárosan, fáradtan értünk Peténybe. A 3-4.-esek még eleget tettek egy kötelezettségüknek. Készülünk az október 23-i ünnepségre, átmentünk a Kultúrba próbálni. Szokatlanul csendesek és fegyelmezettek voltak, lehet, hogy a túra elszippantotta az energiájukat? 

Ismét egy csodálatos napot töltöttünk együtt. 

Köszönöm gyerekek, „Háromtanítónénik„, köszönjük Gyada!